Egy pillanat volt csupán, csípős szemek találkozása, S lám, mi lett mostanra, mennyi öröm, mennyi hála,
Egy pillantásból szökkent, cseppnyi varázs lángja szövi,
Mi két embert szorosan, örökre összeköti.
Nagyobb tiszteletet nem hozhat semmi más,
Mint mikor végsőkig küzd, karöltve két társ.
Az élet, mint a hullámvasút, fel vagy le vet éppen,
De biztonságban vagy egy erős, biztos kézben.
Sok-sok kudarc, megpróbáltatás, igazság nélkül,
Mégis csak a szép emlék vésődik emlékül.
Hiszen egymást támogatva együtt harcoltatok,
Így tellettek, múlottak az évek és a napok.
S mostanra 10 év, hogy az álom tart,
Hozott magával jót, rosszat, szeretet, perpatvart,
S bár már nem édes szavakkal, csókokkal szerettek,
A törődés kincsei kötik össze létetek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése