Az erdõ fohásza
Vándor, ki elhaladsz mellettem, ne emelj rám kezet!
Én vagyok tûzhelyed melege hideg téli éjszakákon,
Én vagyok tornácod barátságos fedele,
Melynek árnyékába menekülsz a tûzõ nap elõl,
És gyümölcsöm oltja szomjadat.
Én vagyok a gerenda, mely házadat tartja,
és vagyok asztalod lapja,
Én vagyok az ágy, amelyben fekszel,
A deszka, amelybõl csónakod építed.
Én vagyok házad ajtaja
Bölcsõd fája ...
... Koporsód fedele.
Vándor, ki elmégy mellettem,
Hallgasd meg kérésem:
Ne bánts!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése